Multhéten ügyeletesek voltunk a suliba. Az azt jelenti, hogy azon a héten minden nap be kell menni 7:25-re. Igazándiból még soha nem késtem. Amúgy 2 késés után ofőit kapunk. Nekem nem volt kedvem hamarabbik busszal menni. Így nem is mentem, csak a 7 órásival. Általában pont ilyenkor szokott nagy forgalom lenni. Persze, ahogy ez most is volt... Amikor leszáltam, már 7:17 volt. Persze hozzá teszem, hogy onnan 10 perc (vagy több) az út még a sulihoz. Én meg futottam, mint egy hülye. Persze a jeges úton... Szerencsére nem estem el. De beértem 24-re, szóval szuper. Ha azt gondoljátok, hogy minden napomat el fogom mesélni, ügyelés közben, tévedt. Már csak a pénteket mesélném el, de azt is csak röviden. És csak mert, nem egy megszokott nap volt.  Péntek reggel nagyon siettem. mert eleve később keltem fel. Utána meg a csizmámnak a cipzárja is elromlott, mert nem húzta fel. Így a magassarkúmba kellett menni. De azt nem szeretem nagy hóba, mert nagyon csúszik a tapla. De kénytelen voltam abba menni. Kimentem a sarokig, majd eszembe jutott, hogy otthon hagytam a telefonomat, bérletemet és a kulcsomat. na jó. Rohanás vissza. Persze magassarkúba, a jeges úton. Szerencsére késett 2 percet a busz, szóval időbe elértem. Már csak azon szurkoltam, nehogy csigázzon megint, mert ebbe a csizmába biztos nem fogok futni, de végül kegyelmezett az élet és nem kellett futnom.

Beszéljünk kicsit a körülöttem lévő emberkékről... Mostanába egész jól kijövök mindenkivel. Jééé. Egy egész jó hír.  Egy csomót nevetek, persze kapom érte az ívet, de nem érdekel.

Megérkezett a jó idő. Végre. Már nagyon vártam. Emlékszem, ilyenkor reggelente, hogy megfagytam... De ugye "hozzászoktunk" a hideghez. vagyis nekem nem sikerült hozzá szokni, de na.. valamennyire csak ráálltunk.

UI: Elég rövidtke bejegyzés ez, de majd lesz hosszabb is...