Hali. Olyan rossz így beköszönni, hisz tulajdonképpen magamnak írom a blogot, meg aki erre császkál esetleg talán-talán.

Kicsit beszéljünk az új oldalamról. Jó tudom, hisz magamnak írom, akkor minek beszéljek róla.De tekintettel vagyok arra/azokra akik talán elolvassák... Szóval. Régóta akartam egy lapot. Igenitt a blog, de na... Egy olyat, ahol rendesen tudok anyagot vinni. Végül segítségeknek köszönhetően a körmös témát választottam. Mivel azon vagyok, hogy lehetőleg, ha ismerős emberkének támadna kedve ide jönni, ne tudja meg ki vagyok, így azt az oldalt nem is linkelem. Hisz azon meg publikus szemilyiség vagyok. Tudom furcsa, hogy blognál pont nem, hisz itt ez fontos lenne, hogy megismerjék az embert. De magamnak írom, nem másnak, persze tekintettel vagyok azokra is... mint írtam, de néha nem. És ez a néha most be is mutatkozott.

Igen jelenleg elszórtam jó pár sort fecsegésekre, de nem érdekel... Jó lehet gyerekesen írom, de nem érdekel. Nyöhh... vagyis tuti úgy írom...

Az igazat megvalva nem is tudom mikor voltam utoljára itt... Az oldalon. És a kifogásom nem az, hogy a másikkal foglalkoztam. Sőt... hazudnék, ha az lenne. Nem volt kedvem ide feljönni. Semmi kedvem... a szó szoros értelmébe. Talán amikor megírtam az előző bejegyzésemet, talán-talán ha utána felnéztem rá párnappal, de azóta egyáltalán nem. Igen, gondolkoztam azon, hogy bezárom a blogot... Mert szerintem nem nekem való. Talán veszélyes. lehet most, ha valaki ezt olvasná hülyének nézne, de jobban bele gondolva itt is tudnak szedni infókat. Nem mint ha közösségi oldalakról nem, de itt jobban beszél az ember az ilyenekről. Ezen a zárásos ügyön még gondolkodóba vagyok, de most muszáj volt írnom egy blogot. Vagyis nem, de már épp ideje volt, hogy ne tüűjek tahónak..

Nincs miről beszélnem. Na jó van 1-2 dolog, de az sem olyan túl érdekes... vagyis attól függ mi és hogy éppen a blog írása közben mi jut eszembe. És mi nem!!!!

Első sorban 2 jó dologgal kezdeném. Furcsa, de most igen... Volt, vagyis mégmindig van 2 olyan ember, akit netröl ismertem meg. Nagyon rendesek, szoros volt a kapcsolatunk. Persze senki nagy fantáziával rendelkező ember ne értse félre...  Persze mindkettőjükkel találkoztam már élőbe. Sajnos elég messze laknak. Az egyik nemsokára fog költözni... és sajna kétszer olyan messze, mint eddig volt. =/ Na, de nem is ezért kezdtem egy új bekezdésbe.. hanem, mert mostanság egyre kevesebbet beszéltünk... Az igazat megvalva már nagyon is hiányoztak azok a szép napok, amikor sokat beszéltünk... Megpróbálkoztam kommunikálciót létesíteni újra ezekkel az emberekkel. Sikerrel jártam, mert úgy érzem, hogy kezd visssza térni minden a régi kerékvágásba, aminek iszonyatosan örülök.

Még számtalan történetem lenne. Pl suli... Mostanság sokkal érzékenyebb vagyok stb... de ezekről nem szeretnék... Van ez így. ;-) persze itt nem nyafogásra kell érteni. De ezt nem részletezném. ;-)